Tájékoztató az orrpolip, arcüreg polip műtétről
TB-támogatott műtét

Az orrpolip az orr nyálkahártyájának krónikus gyulladása eredményeképpen kialakuló jóindulatú, egyre növekvő duzzanata. Ebben szerepet játszik a levegő fokozott szennyezettsége, az allergiát okozó allergének, az örökletes és helyi faktorok, a tüdőasztma és egyes allergiáért felelős gombafajok. A lakosság mintegy 2%-a szenved ebben a betegségben. A nyálkahártya túlburjánzás beterjed az orrmelléküregekből az orrüregbe, majd folyamatosan növekedve, fokozatosan kitölti azt.

Az orrüregben a levegő áramlásának mechanikus gátoltsága miatt nehezített orrlégzés alakul ki, ennek következtében a szájon át történő légzés kerül előtérbe, ezért az orr nyálkahártya mellett a torok és a garat nyálkahártyája is kiszárad, gyakrabban alakul ki torokgyulladás. A tünetek: teltségérzés az orrban, orrfolyás, orrgarati váladékcsurgás, szájszárazság, fülpanaszok, szaglászavar, horkolás. Ahogyan az orrpolip növekszik, úgy ezek a panaszok is fokozódnak.

Az orrpolip lehet egy- vagy kétoldali, kitölthet egy vagy több orrjáratot, az orrbemenetet, és beterjedhet az orrgaratba, a rostasejtekbe és a melléküregekbe is. A polipok elzárják az arcüregek, a homloküreg kivezető nyílásait is a rostasejtekével egyetemben.

Az orrmelléküregekben a nyálkahártya túlburjánzás elzárja a természetes kivezető nyílásokat, emiatt nem tudnak átszellőzni, ezért gyakori a krónikus arcüreggyulladás, szinte folyamatos a színtelen nyákos vagy gennyes orrváladékozás (nátha), a fejfájás, valamint az orrhangú beszéd.

Az alábbi animációs filmen az arcüregek gyulladásának kialakulását lehet megtekinteni.

Az orrpolip műtéteket minden esetben fül-orr-gégész szakorvosi vizsgálat előzi meg. A pontos diagnózishoz és a pontos műtéti terv felállításához az orrtükri kép, az endoszkópos vizsgálat és a CT felvételek is szükségesek.

A vizsgálatok befejezése után az orvos részletes tájékoztatást ad a betegnek állapotáról és annak kezelési lehetőségeiről. Ekkor esik szó a javasolt műtét típusáról, az egynapos sebészetről mint speciális ellátási formáról, a műtéthez szükséges laboratóriumi, esetleg egyéb kiegészítő vizsgálatokról (pl. allergia teszt), a műtéti érzéstelenítés fajtáiról, a lehetséges szövődményekről, az otthoni ápolási teendőkről, a gyógyulás szakaszairól és a gyógyulás során felmerülő esetleges problémákról. A felvilágosítás során elhangzik minden információ, amely szükséges a beteg számára annak eldöntéséhez, hogy milyen kezelési módot, illetve műtétet válasszon.

A konzultáció során a betegek gyakran felteszik a kérdést az orvosnak: mit tanácsol, a műtétet vagy a konzervatív kezelést? Ilyenkor két dolgot lehet elmondani a betegeknek: Az egyik, hogy mivel anatómiai elváltozásról van szó (nyálkahártya túlburjánzás) a folyamatot nem lehet konzervatív terápiával (pl. gyógyszerek) meggyógyítani, csak az általa okozott panaszokat lehet tünetileg kezelni. A másik, hogy ezeket a panaszokat mindenki másképpen éli meg, ezért kizárólag az egyéni tűrőképesség határozza meg, hogy ki mennyi ideig hajlandó együtt élni ezekkel, illetve mikor határozza el magát a műtétre.

A vizsgálat végén a teljes körű szóbeli felvilágosítás megtörténtét a beteg a tájékoztató jegyzőkönyvének (vizsgálati lap) aláírásával igazolja.

Kezelésénél elsődleges a kiváltó ok (allergia, gyulladás) kiiktatása. Ha a gyógyszeres kezelés nem hatásos, akkor az orrpolip műtéti eltávolítása javasolt (FESS műtét).

Az orrpolip műtétek célja az orrüreg és az orrjáratok szabaddá tétele, így helyreáll az orrlégzés és az orr melléküregeinek a szellőzése is. Az újabb polipok kialakulásának megelőzése érdekében gyógyszeres kezelés szükséges. A képalkotó eljárások, CT, MR és a műtéti technika fejlődésének következtében és az egyre hatásosabb gyógyszerek megjelenésével ma már ritkábban újulnak ki az orrpolipok. Manapság a legtöbb orr és orrmelléküreg betegség sebészi kezelése endoszkópos úton történik. Az endoszkóp alkalmazása szorosan kapcsolódik a funkcionális szemléletű orr és orrmelléküreg sebészethez (Functional Endoscopic Sinus Surgery: FESS), amely az orr és az orrban elhelyezkedő anatómiai struktúrák eredeti biológiai funkciójának megőrzését és visszaállítását célozza, a környezet lehető legcsekélyebb károsításával.

A műtét napján egyeztetett időpontban megjelent beteg hozza magával a laborleleteit, papucsot, hálóinget (pizsamát). Mielőtt lefektetjük a kórteremben, egy megbízási szerződést kell aláírnia, melyben megbízza a klinikát a beavatkozás elvégzésével. Emellett vállalnia kell az otthoni sebkezelést és a megbeszéltek szerinti műtét utáni teendőket. Tekintettel arra, hogy altatásban történik a műtét, az altatóorvos is megvizsgálja. Ekkor írja alá a "Tájékoztató a műtéti érzéstelenítésről" nyomtatvány altatási beleegyező nyilatkozat mellékletét.

Fontos!

Tekintettel arra, hogy a műtétet altatásban végezzük, a műtét előtti napon éjfélig lehet ételt, italt fogyasztani, a műtétre teljesen éhgyomorral kell érkezni!

A rendszeresen szedett gyógyszereket a szokott időben és dózisban vegye be. A reggeli gyógyszert kevés folyadékkal, otthonában indulás előtt, és ha van olyan gyógyszere, amelyet napközben is be kell vennie, azt hozza magával a klinikára!

Az orrpolip műtétek során az orvos az orrlyukakon keresztül bevezetett, speciális vékony optikán keresztül monitoron látja a műtéti területet és vékony, speciális célműszerekkel távolítja el a túlburjánzott nyálkahártyát.

Az alábbi animációs filmen megnézheti, mit lát az operáló orvos műtét közben.

Aki a műtét videóját szeretné látni, itt megteheti. Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas!

A tampon eltávolítása után rövid ideig tartó vérzés előfordulhat, pár napig sűrű váladék, alvadt vér ürülhet az orrból, ami normális.

Az orrot nem szabad erősen fújni. Egy hétig orrkenőcsöt, orrolajat kell a gyorsabb nyálkahártya-regeneráció érdekében használni. A műtétet követően kisebb vagy nagyobb sebfelület marad vissza, amelynek gyógyulása, hámosodása, hasonlóan egyéb hámsérüléshez kb. 1 hét, de a teljes gyógyulás, az orr normál funkciójának visszatérése legalább 5-6 hetet vehet igénybe. Amíg a teljes gyógyulás megtörténik, főleg a műtétet követő pár napban véres orrváladékozás, pörkösödés, orrdugulás természetes jelenség. A betegnek a szájon át történő légzés miatt gyorsabban szárad ki a szája, ezért igen sokat kell inni, lehetőség szerint a helyiségben, ahol tartózkodik, párásítani. Kerülni kell a túlzott szénsavas italokat és a csípős ételeket. Mindennemű erős fizikai munka, hajolás, emelés, sportolás kerülendő, mert növelheti az orrban lévő vérnyomást, így utóvérzést okozhat. Ugyanilyen meggondolásból kerülendő a forró ülőfürdő, ehelyett gyors zuhanyozás javasolt. Amennyiben a klinikáról való távozás után bármilyen váratlan jelenség lép fel, elsősorban orrvérzés, láz, szem, illetve szemkörüli duzzanat vagy fájdalom, azonnal jelezze a műtétet végző orvosnak. A teljes gyógyulási idő kb. 2-3 hét. Sportolást csak négy hét elteltével javasolt. Repülés a műtét után legkorábban 10-14 nappal lehetséges!

Egy műtéti beavatkozás szövődménymentességét egy orvos sem garantálhatja. A legkörültekintőbb műtéti beavatkozás mellett is megtörténhet a tampon kivétele utáni utóvérzés, későbbiekben esetleges gyulladás. Ezek, az esetleg előforduló korai szövődmények azonban jól kezelhetők. Ezért bármilyen csekély jelét is tapasztalja bármilyen szövődmény kialakulásának (pl. vérzés, láz), éjjel-nappal utolérheti operáló orvosát, aki gondoskodik ezek megoldásáról. Az otthoni gyógyulás szakaszaiban a beteg különböző tüneteket észlelhet, amelyek azonban nem mindig kórosak. A sebfájdalom, esetleg hőemelkedés az első napokban aggodalomra nem adnak okot. Esetenként előfordul pár hétig tartó furcsa érzés, zsibogás, érzéketlenség, esetleg fájdalom az orrháton, a kemény szájpadon, illetve a metszőfogakban.Ritka esetben részleges vagy teljes szaglásvesztés előfordulhat.Az orrpolipok esetében a kiújulás sajnos előfordulhat, a nemzetközi adatok alapján a betegek 30-40%-ánál alakulhat ki ismét az évek során. Ez az orrpolip krónikus természetéből adódik, és nem jelenti azt, hogy a műtétet nem megfelelően végezték el. A késői szövődmények kialakulásának kockázata a megfelelő technikával és gondossággal végzett műtéttel, valamint gyógyszeres utókezeléssel jelentősen csökkenthető.