Kérjük, adja meg adatait, és kollégáink a lehető legrövidebb időn belül - vagy az Ön által megjelölt, az Ön számára legalkalmasabb időpontban - kapcsolatba lépnek Önnel és egyeztetik a megfelelő konzultációs időpontot. Sürgős esetekben hívjon minket a: +36 1 266 77 66-os vagy a +36 70 604 77 66-os telefonszámon.
A *csillaggal jelölt mezők kitöltése kötelező.
Az ízületek ín- és ínszalag-sérülései tipikus sportsérülésnek számítanak, amelyek a szakadás mértékétől függően lehetnek részlegesek vagy teljesek. Ilyen jellegű sérülés elsősorban a legnagyobb terhelésnek kitett térdízületnél, azon belül is az elülső keresztszalagnál jön létre - jellemzően ez teszi ki a sportsérülések csaknem háromnegyedét. Szintén gyakori a vádlit a sarokcsonttal összekötő Achilles-ín szakadása, annak ellenére is, hogy ez a legvastagabb ín az szervezetben.
A szalagok szakadása a középkorúaknál és idősebbeknél gyakoribb, a fiataloknál ugyanis az ín helyett jellemzően még az izom szakad, esetükben ugyanis az inak még erősebbek és rugalmasabbak. A szalagsérülések valószínűsége szempontjából kiemelt jelentősége van a lábboltozat megfelelő kialakítását biztosító szalagrendszernek, az ugyanis a stabilitás szempontjából nagyon fontos. Az ínszalagokat komolyan gyengítheti az elhízás és a folyamatos állómunka is, mindkettő megterheli, megnyújtja, és ez által sérülékenyebbé teszi a szalagokat.
Az ín- és szalagszakadás legfontosabb tünete, hogy a sérült nagyon erős, esetenként nyilalló fájdalmat érez. Ezzel egyidejűleg gyakran reccsenést vagy pattanást is hallani. Teljes szakadás esetén az adott ínhoz tartozó izom formája is megváltozhat, és akár azonnali izomcsomó formájában is jelentkezhet. Jellemző tünet emellett a duzzanat, és sérüléskor akár vérömleny is előfordul. Ha az ínszalagszakadást nem kezelik megfelelően, az hosszú távon kisebb-nagyobb mozgáskorlátozottságot okozhat, valamint például a bokaízület esetében az a későbbiekben könnyen instabillá válhat.
A szalagsérülések kezelésének módja elsősorban a szakadás mértékétől függ. Sportsérüléseknél gyakran nehéz eldönteni, hogy izomhúzódásról, ínszalaghúzódásról, izomszakadásról, rándulásról, ficamról vagy csonttörésről van szó, ezért a diagnózis felállítása mindig a sérülés módjának rekonstruálásával, valamint az érintett ízület mozgathatóságának vizsgálatával kezdődik. Emellett fontosak lehetnek a különböző képalkotó vizsgálatok, a röntgen, az ultrahang, az MRI- és a CT-vizsgálat is.
Gyakran sérül még a bokaízület, aminél akár egy bicsaklás is okozhat szalagszakadást.
A részleges szakadást sokszor pihentetéssel, nyugalomba helyezéssel, például rögzítő sínnel vagy gipsszel is helyre lehet hozni. Ez esetben a részlegesen szakadt szalag meg tud gyógyulni.
A teljesen szakadt ínszalagot ezzel szemben többnyire operálják. Ilyenkor a műtét után is fontos a rögzítő sín vagy a gipszelés. Az inak és a szalagok nehezen gyógyulnak, regenerációjuk akár több hónapig is elhúzódhat. Emiatt a rehabilitációban – az izmok megerősítésében és az esetleges ínletapadásokmegakadályozásában – komoly szerepe van a gyógytornának. Kiegészítő terápiaként pedig szóba jöhet fizikoterápia is, amely serkenti a vérkeringést, és csökkenti a beteg fájdalmát.
A laikus segélynyújtónak nem feladata megállapítani, hogy rándulásról, ficamról vagy akár törésről van-e szó, ezt gyakran az egészségügyi dolgozók is csak Röntgen-felvétel alapján tudják megállapítani. Ennek megfelelően a rándulás, a ficam és a törés ellátása hasonló elveken alapszik. Ezek pedig a következők:
NE próbáljuk meg a deformitást (pl. ficam) visszailleszteni!
NE rögzítsük szilárd felülethez (pl. faág, vasrúd) a sérült testrészt!
A csontvégek kopása, illetve bizonyos betegségek némely esetben nem kevés ficamot okozhatnak. Ezek helyretételében a sérült kis idővel akár gyakorlatot is szerezhet, azonban önkényesen soha ne próbáljuk a ficamot visszahelyezni, mert további, nem ritkán súlyos sérülést okozhatunk.
Használhat recept nélkül kapható fájdalomcsillapítót!