Diabetológiai szakrendelés és vizsgálatok

A 2-es típusú cukorbetegség és az azt megelőző anyagcsere-eltérések hosszú ideig tünetmentesek lehetnek. Ezért diabetológiai vizsgálatra nemcsak panaszok esetén érdemes jelentkezni: a fokozott kockázat időben történő felismerésével a cukorbetegség kialakulása sok esetben megelőzhető vagy késleltethető.

Nemzetközi felmérések szerint közel minden hatodik cukorbetegséggel élő felnőtt esetében a betegség még nem ismert, ezért kiemelt fontosságú a szűrés és kivizsgálás.

Diabetológiai vizsgálat különösen javasolt, ha az alábbi kockázati tényezők közül egy vagy több fennáll:

• túlsúly vagy elhízás, különösen hasi típusú elhízás esetén;
• 45 év feletti életkorban, különösen egyéb kockázati tényezők mellett;
• cukorbetegség családi előfordulásakor;
• korábban észlelt emelkedett vércukorszint esetén;
• emelkedett éhgyomri vércukor- vagy HbA1c-érték esetén;
• magas vérnyomás vagy kóros vérzsírértékek mellett;
• mozgásszegény életmód esetén;
• korábbi terhességi cukorbetegség esetén;
• policisztás ovárium szindróma (PCOS) fennállásakor;
• ismert prediabétesz vagy inzulinrezisztencia esetén.

Milyen tüneteket okozhat a magas vércukorszint?

A 2-es típusú cukorbetegség kezdetben gyakran semmilyen panaszt nem okoz. A jellegzetes tünetek többnyire már jelentősebb vércukorszint-emelkedésnél, gyakran körülbelül 10 mmol/l feletti vércukorértékeknél jelennek meg.

Ilyen tünet lehet:

• fokozott szomjúság;
• gyakori és nagyobb mennyiségű vizeletürítés;
• szájszárazság, kiszáradás;
• indokolatlan fogyás;
• fáradtság, gyengeség;
• homályos vagy változó látásélesség;
• visszatérő bőr-, húgyúti vagy nemi szervi fertőzések.

Ezeknek a tüneteknek a megjelenését nem érdemes megvárni: a 2-es típusú cukorbetegség szűréssel már jóval korábban felismerhető.

A diabetológia a belgyógyászaton belül a szénhidrát- és anyagcsere-zavarok felismerésével, kezelésével és hosszú távú gondozásával foglalkozó szakterület. Nemcsak a már kialakult cukorbetegség tartozik ide, hanem többek között a prediabétesz, az inzulinrezisztencia, a terhességi cukorbetegség, valamint a túlsúlyhoz és elhízáshoz kapcsolódó anyagcsere-problémák kivizsgálása és kezelése is.

A diabetológiai ellátás ezért nem kizárólag a vércukorszint rendezésére koncentrál: a testsúly, a vérnyomás, a vérzsírértékek, valamint a szív- és érrendszeri és vesekockázat együttes értékelése is fontos része a kezelésnek.

Ezeknek az állapotoknak a megfelelő rendezése egy esetleges műtét előkészítése során is fontos lehet, mert hozzájárulhat a biztonságos altatás és műtéti ellátás feltételeinek megteremtéséhez.

Az Ars Medica Magánkórház diabetológiai szakrendelésén a szakorvosi konzultáció, az állapotfelmérés, a szükséges labor- és kiegészítő vizsgálatok, valamint a személyre szabott kezelés egy helyen, magánkórházi háttérrel érhető el.

A diabetológiához több, egymással szorosan összefüggő betegség és anyagcsere-zavar tartozik. Ezek eltérő módon jelentkezhetnek, de közös bennük, hogy időben történő felismerésük és kezelésük fontos a hosszú távú egészség megőrzésében és a későbbi szövődmények megelőzésében.

Cukorbetegség

A cukorbetegség - orvosi nevén diabetes mellitus - olyan anyagcserebetegség, amelyet tartósan emelkedett vércukorszint jellemez. A cukorbetegség Magyarországon is népbetegség: az International Diabetes Federation becslése szerint 2024-ben mintegy 765.000, 20-79 év közötti felnőtt élt diabétesszel Magyarországon, ami ennek a korosztálynak körülbelül 10%-át jelenti.

A cukorbetegség hátterében az inzulin termelődésének vagy hatásának zavara áll: a szervezet vagy nem termel elegendő inzulint, vagy a megtermelt inzulin nem képes megfelelően kifejteni a hatását. Az inzulin a hasnyálmirigy által termelt hormon, amely alapvető szerepet játszik abban, hogy a vérben található glükózt a szervezet sejtjei fel tudják venni és energiaforrásként hasznosítani tudják. Ha az inzulinhatás elégtelenné válik, a vércukorszint megemelkedik.

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú diabétesz autoimmun betegség, amelynek során az immunrendszer károsítja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Ennek következtében az inzulintermelés jelentősen csökken, majd lényegében megszűnik.

Az 1-es típusú cukorbetegség tünetei rendszerint gyorsan alakulnak ki, és az anyagcsere-állapot rövid idő alatt jelentősen romolhat. Újonnan kialakuló 1-es típusú cukorbetegség gyanúja, ketózis, jelentős anyagcsere-kisiklás vagy nagyon magas vércukorszint esetén mielőbbi, szükség esetén sürgősségi orvosi ellátás indokolt, elsősorban speciális diabetológiai centrumban.

A betegség gyakran gyermek- vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, de bármely életkorban kialakulhat. Kezelésének alapja az élethosszig tartó inzulinpótlás. A korszerű inzulinkészítmények, az inzulinpumpák és a folyamatos szöveti glükózmonitorozó rendszerek (CGM) ma már lehetővé teszik a korábbinál pontosabb és rugalmasabb vércukorszabályozást.

A diabetológiai gondozás során az inzulinkezelés beállítása és szükség szerinti módosítása mellett fontos az otthoni vércukormérések vagy a CGM-adatok rendszeres értékelése, az életmód és táplálkozás áttekintése, valamint a cukorbetegség késői szövődményeinek rendszeres szűrése.

2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú diabétesz a cukorbetegség leggyakoribb formája. Kialakulása rendszerint hosszabb folyamat eredménye, amelyben az öröklött hajlam mellett az életmódbeli és környezeti tényezők is szerepet játszanak.

A 2-es típusú cukorbetegség hosszú ideig panaszmentes maradhat, miközben a tartósan emelkedett vércukorszint már károsíthatja az ereket és különböző szerveket. A korai felismerés és a megfelelő kezelés ezért alapvető jelentőségű a szem-, vese-, idegrendszeri, valamint szív- és érrendszeri szövődmények kockázatának csökkentésében.

A folyamat egyik fontos eleme az inzulinrezisztencia, amiről alább bővebben leírás olvasható.

A korszerű kezelés minden esetben személyre szabott. Alapját az életmód és a táplálkozás rendezése képezi, amelyet szükség szerint gyógyszeres, később akár inzulinkezelés egészíthet ki. A kezelés célja nemcsak a vércukorszint megfelelő beállítása, hanem a testsúly, a vérnyomás és a vérzsírértékek rendezése, továbbá a szív- és érrendszeri, valamint veseszövődmények kockázatának csökkentése.

Prediabétesz és inzulinrezisztencia

A 2-es típusú cukorbetegség általában nem egyik napról a másikra alakul ki. A cukoranyagcsere fokozatos romlása során olyan köztes állapotok jelenhetnek meg, amelyekben a vércukorszint már eltér az optimálistól, de még nem éri el a cukorbetegség diagnózisához szükséges értéket. Ezt az állapotot nevezzük prediabétesznek.

Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a szervezet sejtjei az inzulin hatására a normálisnál kevésbé érzékenyen reagálnak. Ennek ellensúlyozására a hasnyálmirigy kezdetben több inzulint termelhet. Az inzulinrezisztencia ebben az értelemben nem egyszerűen önálló betegség, hanem a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezető folyamat egyik alapvető lépcsője.

A korai felismerés azért fontos, mert megfelelő életmódbeli változtatásokkal, testsúlycsökkentéssel és indokolt esetben gyógyszeres kezeléssel a cukoranyagcsere romlása kedvezően befolyásolható. A pontos állapot megítéléséhez vércukor- és HbA1c-vizsgálat, illetve szükség esetén cukorterheléses vizsgálat (OGTT) is indokolt lehet.

Terhességi cukorbetegség

A terhességi vagy gesztációs cukorbetegség olyan szénhidrátanyagcsere-zavar, amelyet a várandósság alatt ismernek fel, és általában szerencsére jól kezelhető. Megfelelő felismerése és kezelése az édesanya és a fejlődő magzat szempontjából egyaránt fontos.

A diabetológiai gondozás során a vércukorértékek rendszeres ellenőrzése mellett kiemelt szerepet kap az egyénre szabott étrend, az életmód és szükség esetén a gyógyszeres kezelés meghatározása. A vércukorértékek alakulása alapján a diabetológus rendszeresen felülvizsgálja a terápiát, és együttműködik a várandósgondozást végző szakorvossal.

A terhességi cukorbetegségen átesett nőknél a későbbiekben fokozott a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata, ezért a szülést követően is fontos a megfelelő utánkövetés és időszakos anyagcsere-ellenőrzés.

A diabetológiai vizsgálat elsősorban célzott állapotfelmérésből és részletes szakorvosi konzultációból áll. A diabetológus áttekinti a páciens korábbi betegségeit, családi előzményeit, gyógyszereit, életmódját, aktuális panaszait és rendelkezésre álló laboreredményeit.

A fizikális vizsgálat fájdalommentes, és a rendelkezésre álló laboreredményekkel együtt már az első szakorvosi viziten átfogó képet adhat az anyagcsere-állapotról; része lehet a vérnyomás-, testsúly-, BMI-, magasság- és haskörfogatmérés, valamint szükség szerint a lábak állapotának ellenőrzése. Ismert cukorbetegség esetén fontos információt jelentenek az otthoni vércukormérések, illetve – amennyiben a páciens használ ilyen rendszert – a CGM-adatok is.

A diabetológus az eredmények alapján a konzultáció során egyéni kezelési célokat határoz meg, szükség esetén gyógyszeres terápia vagy inzulinkezelés megkezdését vagy módosítását javasolja, életmódi és táplálkozási tanácsokat ad, illetve meghatározza a további kontrollok és kiegészítő vizsgálatok szükségességét.

Laboratóriumi és kiegészítő vizsgálatok

A pontos állapotfelméréshez a szakorvosi konzultáció mellett különböző laboratóriumi és kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet. Ezek köre mindig az adott páciens állapotához igazodik. A vizsgálatok egy része a cukorbetegség felismerését és pontosabb besorolását segíti, más részük pedig a már kialakult szövődmények korai felismerését szolgálja. Minden laborvizsgálat helyben elérhető az Ars Medica Magánkórházban.

A diabetológiai kivizsgálás részeként többek között az alábbi vizsgálatok érhetők el:

• vércukor- és HbA1c-meghatározás;
• cukorterheléses vizsgálat (OGTT);
• vese- és májfunkciós laborvizsgálatok;
• vérzsírok vizsgálata;
• vizeletvizsgálat és vizelet albumin meghatározása;
• diabetológiai lábvizsgálat;
• neuropathia-szűrés;
• CGM-adatok szakorvosi kiértékelése;
• egyéb, egyénileg szükséges kiegészítő vizsgálatok. 

Diabetológiai lábvizsgálat és neuropathia-szűrés

A tartósan magas vércukorszint idővel károsíthatja az idegeket és az ereket. Ennek egyik gyakori következménye a diabéteszes neuropathia, amely elsősorban a lábakon jelentkező zsibbadással, bizsergéssel, érzészavarral vagy akár az érzékelés csökkenésével járhat.

A csökkent érzékelés miatt kisebb sérülések, nyomáspontok vagy sebek észrevétlenek maradhatnak, miközben a romló keringés a gyógyulást is nehezítheti. Ezért lehet fontos a  lábvizsgálat a diabetológiai kivizsgálás során, ahol ellenőrizzük a bőr és a láb általános állapotát, valamint célzott neuropathia-szűréssel vizsgáljuk az idegek működését és az érzékelést. Az eltérések korai felismerése segíthet a későbbi fekélyek és súlyosabb szövődmények megelőzésében.

A folyamatos glükózmonitorozó rendszerek (CGM) korszerű, testen kényelmesen viselhető szenzorok, amelyek a nap 24 órájában követik a glükózszint alakulását.

A kisméretű szenzort egy egyszerű felhelyező eszközzel rögzítik a bőrön, miközben egy vékony érzékelőszál kerül közvetlenül a bőr alá. A felhelyezés gyors és jellemzően alig érezhető, a szenzor pedig típustól függően több napon vagy héten keresztül folyamatosan mér.

A CGM egyik fontos előnye, hogy a folyamatos méréshez nincs szükség napi többszöri ujjbegyszúrásra, így elkerülhetők a hagyományos vércukorméréssel járó kellemetlenségek. Emellett nemcsak egy-egy pillanatnyi glükózértéket mutatnak, hanem folyamatos képet adnak arról is, hogyan változik a glükózszint étkezés, testmozgás, alvás vagy gyógyszeres kezelés hatására.

A folyamatos glükózmonitorozás különösen hasznos lehet ismert cukorbetegség esetén a kezelés pontosításához, de bizonyos esetekben prediabétesz, inzulinrezisztencia vagy más cukoranyagcsere-zavar vizsgálatakor is értékes kiegészítő információt adhat. Segítségével részletesebben megismerhető az étrend, a fizikai aktivitás, a napi életmód és az alkalmazott kezelés hatása a glükózszintre.

Szakorvosunk ajánlásával a páciens számára legmegfelelőbb CGM-készülék könnyen beszerezhető, az általa rögzített adatok pedig a diabetológiai konzultáció során szakorvosilag kiértékelhetők. A kontroll során nem csupán az egyes értékeket vizsgáljuk, hanem a teljes mérési időszak trendjeit és ingadozásait is, a laboreredményekkel, a panaszokkal, az életmóddal és az alkalmazott kezeléssel együtt. Az így nyert részletesebb kép segítséget nyújthat a cukoranyagcsere pontosabb megítélésében, valamint az életmódi, gyógyszeres vagy inzulinkezelés személyre szabottabb beállításában.

A cukorbetegség kezelése ma már jóval többet jelent a vércukorszint csökkentésénél. A megfelelő terápia kiválasztásakor figyelembe kell venni a páciens életkorát, testsúlyát, életmódját, társbetegségeit, vérnyomását, vérzsírértékeit, valamint a szív- és érrendszeri és vesekockázatot is.

Az életmódkezelés minden esetben alapvető: fontos az egyénre szabott étrend, a megfelelő fizikai aktivitás és szükség esetén a testsúly csökkentése. Ezt egészítheti ki a páciens állapotának megfelelő gyógyszeres - vagy inzulinos kezelése.

A korszerű gyógyszeres terápiák között ma már több olyan készítmény is rendelkezésre áll, amely a vércukorszint csökkentése mellett kedvezően hathat a testsúlyra, illetve egyes esetekben a szív- és érrendszeri vagy vesekockázat csökkentésében is szerepet játszhat.

A terápia hatékonyságát rendszeres kontrollokkal és szükség szerint laboratóriumi vizsgálatokkal követjük, így a kezelés az állapot változásához folyamatosan igazítható.

A kezelés célja minden esetben hosszú távon fenntartható, a páciens életéhez és egészségi állapotához igazodó terápiás terv kialakítása.

Az elhízás (obesitas) Magyarországon is népbetegség, amely a WHO 2022-es adatai szerint a magyar felnőttek 31,7%-át érinti. A túlsúly azonban nem pusztán esztétikai kérdés, hanem olyan krónikus állapot, amely növelheti többek között a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek és más anyagcsere-eltérések kialakulásának kockázatát.

A testsúly megfelelő kezelése ezért az egészség megőrzésének és a későbbi betegségek megelőzésének is fontos része lehet. Diabetológiai szakrendelésünkön a testsúlyprobléma és az esetleges kísérő anyagcsere-eltérések kivizsgálásában, valamint korszerű kezelésében is segítséget nyújtunk.

Amennyiben az életmódbeli változtatások önmagukban nem vezetnek megfelelő eredményre, szakorvosi mérlegelés alapján korszerű, injekciós testsúlycsökkentő terápiák is szóba jöhet. Az elérhető készítmények közé tartozik például a Mounjaro (tirzepatid), valamint a Wegovy(szemaglutid, ami az Ozempic hatóanyagaként is széles körben ismert).

Nagyszabású klinikai vizsgálatokban a tirzepatiddal, illetve a testsúlykezelésre alkalmazott szemaglutiddal kezelt pácienseknél átlagosan mintegy 15–21%-os testsúlycsökkenést értek el körülbelül 16–17 hónapos kezelés során. Az elérhető eredmény természetesen egyénenként eltérő, a megfelelő készítmény kiválasztása pedig minden esetben a páciens egészségi állapota és az adott gyógyszer alkalmazási feltételei alapján történik.

Az Ars Medica Magánkórházban a gyógyszeres testsúlycsökkentés nem pusztán egy készítmény felírását jelenti. A kezelést szakorvosi állapotfelmérés előzi meg, amely során figyelembe vesszük a testsúlyt, a BMI-t, a cukoranyagcsere állapotát, a társbetegségeket, a rendszeresen szedett gyógyszereket és az esetleges ellenjavallatokat. A szükséges laborvizsgálatok helyben elvégezhetők, a kezelés pedig szakorvosi kontroll mellett követhető.

Célunk, hogy a korszerű testsúlycsökkentő kezelések magánkórházi háttérrel, biztonságosan, szakorvosi felügyelet mellett és a páciens teljes egészségi állapotát figyelembe véve történjenek.

A megfelelően beállított vércukorszint és anyagcsere-állapot a műtéti előkészítés során is fontos. Ismert cukorbetegség, illetve a műtét előtti laborvizsgálat során észlelt magas vércukorszint esetén diabetológiai konzultációra és a kezelés felülvizsgálatára lehet szükség.

A vizsgálat célja annak megítélése, hogy a cukoranyagcsere aktuális állapota megfelelő-e a tervezett beavatkozáshoz, illetve szükséges-e további kivizsgálás vagy a gyógyszeres, illetve inzulinkezelés módosítása. A diabetológus szükség esetén a műtét körüli időszakra vonatkozó gyógyszerelési és vércukor-ellenőrzési javaslatot is ad.

Túlsúly, elhízás és műtét előtti testsúlycsökkentés

Műtétre készülő, túlsúlyos vagy elhízással élő pácienseknél a diabetológiai és anyagcsere-vizsgálat során korábban fel nem ismert inzulinrezisztencia, prediabétesz vagy 2-es típusú cukorbetegség is felismerhető. Indokolt esetben a műtétet megelőző, orvosilag irányított testsúlycsökkentés és az anyagcsere-állapot javítása hozzájárulhat a műtéti kockázat csökkentéséhez és a kedvezőbb műtét utáni felépüléshez. A személyre szabott kezelés az életmód megváltoztatása mellett gyógyszeres testsúlycsökkentő kezelést is magában foglalhat.

Az Ars Medica műtéti ellátásában részt vevő pácienseknél a szükséges diabetológiai kivizsgálás és kezelés az intézményen belül, a műtéti előkészítéshez kapcsolódó összehangolt betegút részeként megszervezhető.

1. Mikor érdemes diabetológushoz fordulni?
Diabetológiai vizsgálat panaszmentesen is indokolt lehet, különösen túlsúly vagy elhízás, 45 év feletti életkor, családi halmozódás, korábban észlelt emelkedett vércukor- vagy HbA1c-érték, magas vérnyomás, kóros vérzsírértékek, mozgásszegény életmód, korábbi terhességi cukorbetegség, PCOS, prediabétesz vagy inzulinrezisztencia esetén. A 2-es típusú cukorbetegség és az azt megelőző anyagcsere-eltérések hosszú ideig tünetmentesek lehetnek.

2. Kell-e beutaló a diabetológiai vizsgálathoz?
Magánrendelésünk beutaló nélkül igénybe vehető. Amennyiben rendelkezik friss laboreredményekkel, korábbi diabetológiai leletekkel, vércukornaplóval vagy CGM-adatokkal, érdemes ezeket magával hoznia a vizsgálatra.

3. Milyen laboreredményt érdemes vinni a diabetológiai vizsgálatra?
A legfontosabb eredmények közé tartozik az éhomi vércukor és a HbA1c, de hasznos lehet a vese- és májfunkció, a vérzsírok és a vizeletvizsgálat eredménye is. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, a diabetológus az első vizsgálat során meghatározza, milyen labor- vagy egyéb vizsgálatok szükségesek. Az Ars Medica Magánkórházban minden szükséges laborvizsgálat helyben elérhető.

4. Mi számít cukorbetegségnek?
Nem terhes felnőtteknél cukorbetegség állapítható meg, ha a laboratóriumban mért éhomi vénás plazma vércukorszint legalább 7,0 mmol/l, vagy a 75 gramm glükózzal végzett cukorterheléses vizsgálat (OGTT) 2 órás vércukorértéke legalább 11,1 mmol/l. Cukorbetegségre utal a 6,5% (48 mmol/mol) vagy magasabb HbA1c-érték is.

Jellegzetes magasvércukor-tünetek – például fokozott szomjúság, gyakori vizelés vagy megmagyarázhatatlan fogyás – mellett a 11,1 mmol/l vagy magasabb, tetszőleges időpontban mért plazma vércukorszint is diagnosztikus lehet. Egyértelmű tünetek hiányában a diagnózist általában egy második kóros laboreredménnyel is meg kell erősíteni.

5. Miért fontos a cukorbetegség szűrése és kezelése?
Becslések szerint a cukorbetegséggel élő felnőttek mintegy 15–17%-a még nem tud a betegségéről, vagyis közel minden hatodik érintett diagnózis nélkül élhet. Ennek egyik oka, hogy a 2-es típusú cukorbetegség hosszú ideig panaszmentes maradhat. A szűrés ezért különösen fontos, mert a korai felismerés lehetőséget ad a kezelés időbeni megkezdésére. A megfelelően beállított életmódi, gyógyszeres vagy szükség esetén inzulinkezelés segíthet a vércukorszint rendezésében, lassíthatja a betegség előrehaladását, és csökkentheti a későbbi szem-, vese-, idegrendszeri, valamint szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát.

6. Mit mutat a HbA1c-érték?
A HbA1c az elmúlt körülbelül 2–3 hónap átlagos vércukorszintjéről ad információt. Emiatt nemcsak a cukorbetegség felismerésében, hanem a már ismert diabétesz kezelésének ellenőrzésében is fontos vizsgálat.

7. Mikor van szükség cukorterheléses vizsgálatra (OGTT)?
Cukorterheléses vizsgálatra elsősorban akkor lehet szükség, ha a cukoranyagcsere állapota a korábbi eredmények alapján nem ítélhető meg egyértelműen, illetve prediabétesz vagy terhességi cukorbetegség gyanúja merül fel. A vizsgálat szükségességéről mindig az egyéni eredmények alapján döntenek.

8. Az inzulinrezisztencia ugyanaz, mint a cukorbetegség?
Nem. Inzulinrezisztencia esetén a szervezet sejtjei kevésbé érzékenyen reagálnak az inzulinra, amit a hasnyálmirigy kezdetben fokozott inzulintermeléssel képes ellensúlyozni. Az inzulinrezisztencia ugyanakkor a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezető folyamat egyik fontos lépcsője lehet, ezért megfelelő kivizsgálása és követése indokolt.

9. Milyen injekciós gyógyszerek alkalmazhatók fogyás és testsúlycsökkentés céljából?
A túlsúly és az elhízás kezelésében korszerű injekciós gyógyszerek is alkalmazhatók, például a Mounjaro (tirzepatid) és a Wegovy (szemaglutid). A szemaglutid hatóanyag az Ozempic készítményből is ismert. A megfelelő és biztonságos kezelésről minden esetben szakorvos dönt a BMI, az anyagcsere-állapot, a társbetegségek és az alkalmazási feltételek alapján

10. Mennyit lehet fogyni Mounjaro vagy Wegovy kezelés mellett?
A testsúlycsökkenés egyénenként eltérő. Klinikai vizsgálatokban a tirzepatid-, illetve szemaglutid-kezelés mellett átlagosan mintegy 15–21%-os testsúlycsökkenést értek el körülbelül 16–17 hónap alatt. A tényleges eredményt a kiindulási testsúly, a kezelés, az életmód és az egyéni terápiás válasz is befolyásolja.

11. Ki kaphat Mounjaro, Wegovy vagy más fogyást segítő injekciós kezelést?
Az injekciós testsúlycsökkentő kezelés nem minden páciens számára megfelelő. A terápia megkezdése előtt szakorvosi állapotfelmérés szükséges, amely során a BMI-t, a cukoranyagcserét, a társbetegségeket, a szedett gyógyszereket és az esetleges ellenjavallatokat is figyelembe vesszük. Testsúlykezelésre általában BMI ≥30 kg/m², illetve BMI ≥27 kg/m² és legalább egy testsúllyal összefüggő társbetegség esetén jöhet szóba ilyen terápia. Az Ars Medicában a szükséges laborvizsgálatok helyben elvégezhetők.

12. Mi történik, ha a műtét előtti laborvizsgálat magas vércukorszintet mutat?
Az emelkedett vércukorszint önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy a műtét nem végezhető el. Szükség lehet azonban diabetológiai vizsgálatra annak megítélésére, hogy fennáll-e cukorbetegség, illetve az anyagcsere aktuális állapota megfelelő-e a tervezett beavatkozáshoz. Az Ars Medica műtéti pácienseinél ez a kivizsgálás szükség esetén intézményen belül megszervezhető.