Égési sérülések

Az égések a leggyakoribb háztartási balesetek közé tartoznak. Hatékony ellátásuk nemcsak a sérülés mértékének súlyosságát csökkenti, hanem a gyógyulási időt is rövidíti, valamint elősegíti az esztétikus hegesedést. Az égési sérülések egyik legelterjedtebb osztályozása az érintett bőrfelület mélysége alapján történik.

Elsőfokú égés csak a bőr legfelső rétegét, a hámréteget érinti. Ez esetben a bőr pirossá és feszessé válik, érintése fájdalmas.

A másodfokú égésnél a bőr második rétege, az irha is sérül. Az ilyen égési sérülések jellemzője a kisebb-nagyobb hólyagok megjelenése.

Harmadfokú égésnél a bőr legalsó rétege, a bőralja is sérül. Ilyenkor a sebfelület piszkosszürke, sárgás és érzéketlen, mert az idegvégződések ilyenkor elhalnak.

A legsúlyosabb, negyedfokú égési sérüléseknél a bőr szövetei elszenesednek.

Égési sérülést nem csak forró tárgyak, folyadékok, gőz vagy forró gáz, de a súrlódás, illetve UV-, és radioaktív sugárzás is okozhat. Amennyiben az égési sérülés nagysága meghaladja a tenyér kiterjedését, illetve ha másodfokú vagy annál komolyabb sérülésre gyanakszunk, azonnal orvoshoz kell fordulni.

A mentők érkezéséig az égett bőrfelszínt lehetőség szerint folyóvízzel kell hűteni, és gondoskodni kell a sérült folyadékpótlásáról is. Amennyiben a sérült a testfelszín több mint 25 százalékán másodfokú égési sérülést szenvedett – tíz évnél fiatalabb gyermekeknél és negyvenöt évnél idősebb felnőtteknél már 20 százalékos égésnél is – haladéktalanul égési centrumba kell juttatni a beteget. Ugyanez a teendő akkor, ha az égési sérülés harmadfokú, és a testfelszín 10 százalékát érintette, vagy ha jelentős égési sérülés található az arcon, a nemi szervek tájékán, a kezeken, a lábakon, és gyanúnk van arra, hogy az égés a légutakat is érintette (robbanás). Ezekben az esetekben mindenképpen mentőt kell hívni, mert ha nem az égési sérültek ellátására szakosodott kórházba kerül a beteg, az jelentősen ronthatja a gyógyulás esélyét.