Izomsérülések

Gyakori sérülés az izomszakadás, a legtöbb sportoló találkozott már vele. A legveszélyeztetettebbeknek a 35 és 50 év közötti hobbisportolók számítanak: esetükben a fiziológiás regeneráció már lassabb, az izmok rugalmassága csökken, ugyanakkor a lendületük még megvan a mozgáshoz.

A leggyakrabban a vádli, valamint a combhajlító és a combfeszítő izom sérül, egyéb izom szakadása ugyanakkor viszonylag ritka. Ha mégis előfordul, úgy a bicepsz és a hasizom, súlyemelőknél, testépítőknél pedig a mellizom sérülhet ilyen módon.

Az izomszakadás esélye annál nagyobb, minél dinamikusabb az adott sportág, illetve minél nagyobb az esély a hirtelen terhelésre. Alapvetően ilyenek atlétikában a sprintszámok, valamint ilyen a foci, a fallabda és a tollaslabda. Ahhoz, hogy izomszakadás történjen, még csak bicsaklás sem szükséges, elég az is, ha az adott izomcsoport – amikor nagy terhelés éri – nincs még kellően bemelegedve. Gyakori az izomszakadás akkor is, ha az izmot hosszabb időn keresztül túlterhelik.

A részleges és teljes izomszakadás tünetei alapvetően nem különböznek, csak a fájdalom mértéke lehet eltérő. Az éles, hirtelen jelentkező fájdalom mindkét esetben jellemző, az pedig az adott sérülés függvénye, hogy keletkezik-e bevérzés, vérömleny és duzzanat a sérült izomnál. Az, hogy a fájdalom mennyi ideig tart, elsősorban a sérülés helyétől és súlyosságától függ. A láb valamely izmának sérülése például lassabban regenerálódik, mint például a felkaré, mivel nehezebb nyugalomba helyezni, a vádli izom szakadása pedig két-három hónapig is okozhat fájdalmat, szemben a kevésbé terhelt combizommal, amelyik akár három-négy hét alatt spontán is meggyógyulhat.

Az izomszakadás kezelése – a pihentetés, a sérült terület fölpolcolása, gyakori, rövid idejű jegelése – részben otthon is kivitelezhető, ám ezen túl szükség lehet fizikoterápiás kezelésekre is, amelyek csökkenthetik a fájdalmat és gyorsíthatják a gyógyulást. A nyugalomba helyezett izom önmagától is nagyon szépen gyógyul. Műtéti beavatkozásra csak ritkán van szükség. Szinte minden esetben javasolt ugyanakkor a gyógytorna ahhoz, hogy a sérült izom visszanyerje eredeti állapotát és erejét.