Törések

Csonttörés – orvosi szakkifejezéssel a csontszövet folytonosságának megszakadása – számos ok miatt bekövetkezhet. Okozhatja valamilyen közvetlen erőhatás – esés, ütés vagy más baleset –, de különösen idős korban bekövetkezhet spontán módon, valamilyen betegség, például daganatos elváltozás, csontritkulás vagy vitaminhiányos állapot következményeként is. A csonttöréseknek két alaptípusa – a sérülés jellegétől függően – a nyílt és a zárt törés.

A baleseti eredetű törések egyszeri, hirtelen erőhatás következtében jönnek létre. A patológiás törésről akkor beszélünk, ha a csont valamilyen betegség miatt meggyengül, elvékonyodik. Ilyenkor a törés kisebb erőhatásra, vagy akár spontán módon is bekövetkezhet. Fáradásos törés akkor jön létre, amikor a csont felszínére hosszú időn át rendkívül erős hajlító, nyíró vagy húzó irányú erő hat – ennek gyakori példája a súlylökők kéztőcsontjának törése. Az úgynevezett zöldgally-törés a gyermekek hosszú, csöves csontjainak jellemző törése.

A csonttörés többnyire nem csak a csontszövet, de a csontot borító csonthártya, valamint a környező erek és idegek sérülésével, illetve az izmok bevérzésével, vérömlennyel és duzzanatával is jár. A csonttörés biztos jele a törött csontrészek megjelenése a bőrön keresztül – ezeket nyílt törésnek hívjuk. A fedett törések biztos jele, ha a sérült végtag alakja deformálódik, vagy ha hallható és érezhető a törött csontvégek ropogása. A koponyaalapi törés biztos jele az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék csorgása a fülön vagy az orron keresztül. A csonttörést valószínűsíti az érintett testrész fájdalma, illetve működésének zavara vagy teljes kiesése.

A csonttöréses betegek vizsgálata során a traumatológus elsősorban a csonttörés biztos jeleit kutatja, majd megvizsgálja a lágyrész-sérüléseket, ellenőrzi a keringést és a végtag hőmérsékletét a törés környezetében, valamint megvizsgálja a mozgató- és az érzőidegek működését. A vizsgálatok nélkülözhetetlen eszköze a kétirányú röntgenfelvétel, amelynek során a törött testrészről két, egymásra merőleges irányú felvételt készítenek. Az esetleges CT-vizsgálat a csontok, az MRI-vizsgálat pedig a lágyrészek sérüléseinek pontosabb feltérképezésére ad lehetőséget. Ha a törés – különösen bordatörés – kapcsán felmerül a folyadék- vagy a léggyülem lehetősége, azt ultrahanggal lehet igazolni, komoly ér- illetve idegsérülés gyanújánál pedig kontrasztanyagos vizsgálat elvégzése lehet indokolt.

A csonttörések konzervatív kezelése műtéti beavatkozás nélkül történik. Ilyenkor az első lépés a törött csont törtvégeinek összeillesztése. Ezt a rögzítés követi – végtagtöréseknél alápárnázott gipszsínekkel vagy műanyag rögzítőkkel. A konzervatív kezelés utolsó lépése a törött végtag rehabilitációja, fokozatos terheléssel.

A konzervatív kezeléssel szemben mindenképpen műtéti kezelést kell alkalmazni többek közt az ízületbe hatoló és ízület-közeli, valamint nyílt törések esetén, illetve akkor, ha a csonttörés ér- vagy idegsérüléssel is járt. Ilyen esetben a csontok rögzítése csontvelőüregen belül, illetve a csontfelszínen is történhet.

A csonttörés gyógyulásának alapvető feltétele a csontszövet regenerációs képessége, amely nagyban függ a csont és környéke jó vérellátásától, az érintett testrész nyugalmától, a beteg életkorától, valamint arról is, hogy mely testtájékon történt a sérülés.

Tünetek

• fájdalom
• deformitás,
• duzzanat, vérömleny,
• részleges mozgás kiesés, vagy képtelenség.

Elsősegély

A laikus segélynyújtónak nem feladata megállapítani, hogy rándulásról, ficamról vagy akár törésről van-e szó, ezt gyakran az egészségügyi dolgozók is csak Röntgen-felvétel alapján tudják megállapítani. Ennek megfelelően a rándulás, a ficam és a törés ellátása hasonló elveken alapszik. Ezek pedig a következők:

1. Teremtse meg a biztonságot! Használjon gumikesztyűt!
2. Nyugtassa meg a sérültet, helyezze nyugalomba! Ültesse vagy fektesse le, de ügyeljen arra, hogy a sérült testrészt lehetőleg NE mozgassa!
3. A sérülés megtekintése, további sérülések keresése.
4. Rögzítse a talált helyzetben rugalmas pólyával szorosan, de NE szorítsa el! Illetve kétoldalról támassza meg!
5. Ha indokolt hívjon mentőt vagy forduljon orvoshoz!

Amit NE tegyen?

NE próbáljuk meg a deformitást (pl. ficam) visszailleszteni!

NE rögzítsük szilárd felülethez (pl. faág, vasrúd) a sérült testrészt!

A csontvégek kopása, illetve bizonyos betegségek némely esetben nem kevés ficamot okozhatnak. Ezek helyretételében a sérült kis idővel akár gyakorlatot is szerezhet, azonban önkényesen soha ne próbáljuk a ficamot visszahelyezni, mert további, nem ritkán súlyos sérülést okozhatunk.

Hívjon mentőt (104) vagy forduljon orvoshoz, ha

• a végtag rendellenes pozícióban maradt,
• a sérültnek elviselhetetlen fájdalmai vannak,
• a fájdalom, duzzanat, mozgáskorlátozottság 1-2 nap alatt nem javul,
• a sérült terület hűvös, elszíneződött vagy sápadt,
• zsibbadás, merevség jelentkezik.

További teendők

Használhat recept nélkül kapható fájdalomcsillapítót!